Prológus.

Sziasztok.Örülök,hogy végre kész lett a prológus ami remélem elnyeri az ízléseteket és tovább szeretnétek olvasni a blogot,nagyon örülök,hogy annyian jelentkeztetek a blog olvasására:) Ha tetszett jelezzétek.Komizzatok,pipáljatok és iratkozzatok fel.:)Jó olvasást.:)

                                                                                                         Puszil,Lili<3

                              

   A fák lombjai között szelíd napsugarak hatolnak át az erdőn és csillogtatják meg ezzel az egész tájat,a madarak csicsergése messze elhallatszik,a lágy szellő pedig átjárja az összes fa levelét.Beköszöntött a tavasz Forksban.Most az egyszer ezt Cullenék is nyugodtan tölthetik el. A ködös,borús múltjukat félre tehetik és megújulva nézhetnek jövőjük elé. Cullenék sok mindenen mentek kersztül az elmúlt pár évben,persze a sok rossz között sok jót is tapasztalhattak .Már maga a tény,hogy Bella és Edward megismerték egymást,Bella akkor még nem is sejtette,hogy mi fog rá várni.De szerelmük mindennél erősebb volt,kitartottak egymás melett még akkor is ha nehéz volt.Persze volt néhány ember aki bármit megtett volna,hogy Bella és Edward szét húljanak,nem is volt olyan sok ember,talán csak egy aki ezen a vélményen lett volna és az Jacob Black volt.De akármennyire is szerette volna,hogy Bella az övé legyen tudta,hogy ha bármit is csinál Edward ellen, csak Bellát bántja és akkor teljesen elveszítené őt.

  -Hát nem gyönyörűek?-kérdezte Renesmee a mellette ülő Jacobtól aki szintén a körülöttük röpködő pillangókat nézte.

  -De,valóban azok.-mondta Jacob és átkarolta Renesmét.

 Jacob és Renesmee a tökéletes pár volt,Renesmee születése óta már volt köztük egy „ kötés”,ami összetartotta őket a mai napig.

 -Na jó,nekem mennem kell.-állt fel Renesmee a napsütötte fűszőnyegről.

 -Maradj még.-mondta Jacob és visszahúzta a lányt.

 -De,tényleg mennem kell-mosolygott.-Tudod,holnap nekem sulim van.

 -Tudom,tudom.De minek kell sietned,úgyis hazaérsz 3 másodperc alatt.

 -Ja,tényleg.Lefogadom,hogy neked kéne vagy 8.-mondta Renesmee mosolyogva mire felállt és indulni kezdett.

     -Várj.Azt hiszed gyorsabbak vagytok nálunk?

    -Nem hiszem,tudom.-mondta mire mindketten felnevettek.

    -Most versenyezni akarsz?-kérdezte Jacob.

 -Ha nem félsz.-mondta és már mindketten indultak is.Mindketten iszonyat gyorsan szaladtak.Egyikük se hagyta magát.Mint két kisgyerek akik épp versenyeznek és minden vágyuk a győzelem,hogy mondhassák ezután a másiknak „Látod,én mondtam,hogy gyorsabb vagyok.”Renesmee aki pár másodperccel hamarabb ért oda az erdő mélyén lévő házhoz,büszkén fordult Jacob felé aki már újra emberré volt változva.

 -Én megmondtam,velem ne versenyezz.-vágta hozzá mosolyogva.

 -Igen,igen csak azért nyertél mert hagytam magam.Milyen dolog lett volna,hogy ne hagyjalak nyerni?

-Persze.-lépett közelebb Renesmee és erősen megcsókolta szerelmét.

 Ezek után Renesmee belépett a házba és ezt kiáltotta,hogy szülei biztos hallják meg őt. „Itthon vagyok!”