Sziasztok.Örülök,hogy végre kész lett a prológus ami remélem elnyeri az
ízléseteket és tovább szeretnétek olvasni a blogot,nagyon örülök,hogy annyian
jelentkeztetek a blog olvasására:) Ha tetszett jelezzétek.Komizzatok,pipáljatok
és iratkozzatok fel.:)Jó olvasást.:)
Puszil,Lili<3
A fák lombjai között szelíd napsugarak hatolnak
át az erdőn és csillogtatják meg ezzel az egész tájat,a madarak csicsergése messze
elhallatszik,a lágy szellő pedig átjárja az összes fa levelét.Beköszöntött a
tavasz Forksban.Most az egyszer ezt Cullenék is nyugodtan tölthetik el. A
ködös,borús múltjukat félre tehetik és megújulva nézhetnek jövőjük elé. Cullenék
sok mindenen mentek kersztül az elmúlt pár évben,persze a sok rossz között sok
jót is tapasztalhattak .Már maga a tény,hogy Bella és Edward megismerték
egymást,Bella akkor még nem is sejtette,hogy mi fog rá várni.De szerelmük
mindennél erősebb volt,kitartottak egymás melett még akkor is ha nehéz
volt.Persze volt néhány ember aki bármit megtett volna,hogy Bella és Edward
szét húljanak,nem is volt olyan sok ember,talán csak egy aki ezen a vélményen lett
volna és az Jacob Black volt.De akármennyire is szerette volna,hogy Bella az
övé legyen tudta,hogy ha bármit is csinál Edward ellen, csak Bellát bántja és
akkor teljesen elveszítené őt.
-Hát nem gyönyörűek?-kérdezte Renesmee a
mellette ülő Jacobtól aki szintén a körülöttük röpködő pillangókat nézte.
-De,valóban azok.-mondta Jacob és átkarolta
Renesmét.
Jacob és Renesmee a tökéletes pár
volt,Renesmee születése óta már volt köztük egy „ kötés”,ami összetartotta őket
a mai napig.
-Na jó,nekem mennem kell.-állt fel Renesmee a
napsütötte fűszőnyegről.
-Maradj még.-mondta Jacob és visszahúzta a
lányt.
-De,tényleg mennem
kell-mosolygott.-Tudod,holnap nekem sulim van.
-Tudom,tudom.De minek kell sietned,úgyis
hazaérsz 3 másodperc alatt.
-Ja,tényleg.Lefogadom,hogy neked kéne vagy
8.-mondta Renesmee mosolyogva mire felállt és indulni kezdett.
-Várj.Azt hiszed gyorsabbak vagytok nálunk?
-Nem hiszem,tudom.-mondta mire mindketten
felnevettek.
-Most versenyezni akarsz?-kérdezte Jacob.
-Ha nem félsz.-mondta és már mindketten
indultak is.Mindketten iszonyat gyorsan szaladtak.Egyikük se hagyta magát.Mint
két kisgyerek akik épp versenyeznek és minden vágyuk a győzelem,hogy mondhassák
ezután a másiknak „Látod,én mondtam,hogy gyorsabb vagyok.”Renesmee aki pár
másodperccel hamarabb ért oda az erdő mélyén lévő házhoz,büszkén fordult Jacob
felé aki már újra emberré volt változva.
-Én megmondtam,velem ne
versenyezz.-vágta hozzá mosolyogva.
-Igen,igen csak azért
nyertél mert hagytam magam.Milyen dolog lett volna,hogy ne hagyjalak nyerni?
-Persze.-lépett közelebb Renesmee
és erősen megcsókolta szerelmét.
Ezek után Renesmee belépett a házba és ezt
kiáltotta,hogy szülei biztos hallják meg őt. „Itthon vagyok!”